A láz optimális lefolyása, szakaszai

Optimálisan zajló lázmenetnek lehet nevezni minden olyan lázgörbét, amit a szakmában korábban "típusos lázmenet"-nek neveztek. Vagyis azokat a lázmeneteket, melyek nem szövődményesek, a kiváltó októl függően típusos lefolyásúak. Mintázatukból következtetni lehet bizonyos kiváltó okokra: betegségre, fertőzésre. Ilyen pl. a háromnapos láz vagy a skarlát a maga öt napig tartó magas lázával. 

A típusos lázgörbék közös jellemzője, hogy négy szakaszból állnak:

1. Az emelkedés szakasza
2. A tetőzés szakasza
3. A csökkenés kezdete
4. Normalizálódás: a csökkenés vége (129)

Milyen élettani változások zajlanak az egyes szakaszokban?

1. Az emelkedés szakaszában

Fokozódik a hőtermelés: megfeszülnek az izmok, reszketés, didergés, izomremegés kísérheti.

Megnő a hő-visszatartás: a bőr kis erei összehúzódnak, amitől lecsökken a hőleadás (hősugárzás), a kezek, lábak vége hűvös, az arc sápadt; a verejtékmirigyek kiválasztásának csökkenésétől a párolgás is csökken.

Ennek a szakasznak a vége szokott a legkellemetlenebb lenni, hidegrázás, fej- és izomfájdalmak, rossz közérzet kísérheti.

Ne aggódjunk, nemsokára átmegy a láz a következő, jobban viselt szakaszokba!

2. A tetőzés szakaszában

Egyensúlyba kerül a hőtermelés és a hőleadás, mivel a szervezet elérte a megcélzott, kellő, optimális hőmérsékletet (set point-ot).

A hőtermelés csökken.

A hőleadás fokozódik: mivel a hőszabályozó központon átáramló vér (maghőmérséklet) hőmérséklete kellően megemelkedett, a hűtőközpont jelzésére a bőr erei kitágulnak (vazodilatáció), amit kipirulás kísér. A bőr hőmérséklete megemelkedik, a sugárzásos (radiációs) hőleadás megnövekszik. A beteg bőre, végtagjai kimelegszenek.

Ezt a szakaszt a gyerekek már jól viselik, sokszor átalusszák, bár lázálmaik még lehetnek.

3. A csökkenés kezdeti szakaszában

Miután a szervezet elegendő ideig (általában néhány óráig) és magasságban tartotta a testhőt - hogy az immunrendszerrel együtt optimálisan reagáljon - elkezd „pihenőt tartani”, és tovább csökkenti a hőtermelést.

A hőleadás is tovább fokozódik: megváltozik a mechanizmusa, nagyobb része (akár 75 százaléka) párologtatás, pontosabban verejtékezés lesz. A nagyobbakkal szemben a csecsemők, kisgyerekek nem mindig izzadnak meg.

4. A csökkenés végén, a normalizálódáskor

A fűtőközpont működése újra fokozódik.

A hőleadás visszacsökken. 

Így újra kialakul a normál hőmérsékletű egyensúly.

Ez a négy szakasz ritmusosan ismétlődhet néhány napig. 

Ezt követően a lábadozás idején pár napig akár még kissé alacsonyabb is lehet a testhőmérséklet. 

A láz magassága nem arányos az azt kiváltó megbetegítő tényezővel.

Tehát a magas láz (6 hónapos kor felett) önmagában nem jelent súlyos betegséget. Ugyanaz a vírus ugyanannál a gyereknél egyszer nagyon magas lázat válthat ki, máskor akár semennyit. Alacsony láz is rejthet olyan betegséget, melyet komolyan kell venni (például vesemedence gyulladást); de egyszerű fogzás is járhat igen magas lázzal. Erről részletesen szó van a "Lázzal járó egyéb tünetek" és "Mikor veszélyes a láz" fejezetekben.

Ha a láz spontán lefolyását (pl. gyógyszeresen) gátoljuk, akkor azzal módosítjuk a lázmenetet. Ilyenkor nem arról van szó, hogy a gyermeknek "nincs láza”, hanem arról, hogy a szervezet törekedne a láz létrehozására - mert még hasznos lenne a betegség lefolyása szempontjából -, de mi beavatkoztunk. Ha tehát gyógyszeresen lecsökkenti valaki a lázat, az nem biztosan jelenti azt, hogy a gyermek meggyógyult, egészséges.

A dokumentumban szereplő zárójeles számokhoz tartozó irodalmat ld. itt: Irodalomjegyzék