A láz előnyeiről, hasznáról

Sokan kételkednek benne vagy egyszerűen nem tudnak róla, hogy a láz hasznos.

Nem véletlen, hogy a természet tartósan kialakította a melegvérűekben ezt a funkciót. Előnyei messze túlmutatnak átmeneti és látszólagos hátrányain.

A láz természetes velejárói

A megnövekedett energiaigény biztosítására a szervezet célszerű és pontosan szabályozott változásokat indít el, melyek a láz természetes velejárói és önmagukban nem ártalmasak a szervezetre: 

• Megnövekszik a légzésszám - a gyermek szaporábban szuszog
• Megnövekszik a vérkeringés intenzitása - gyorsabban és intenzívebben dobog a szíve
• Megnövekszik a folyadék igény - szárazabb a szája, szomjasabb
• Megnövekszik az ásványanyag veszteség - párolgás, izzadás a bőrön át
• Megnövekszik az energiaszükséglet - az izmok termelik a hőt, izomremegés, reszketés, didergés lép fel
• Megnövekszik az oxigén-igény és széndioxid-termelődés a szövetekben
• Átmenetileg negatív energiaegyensúly lép fel (127)

Ebből látszik, hogy az egész szervezet részt vesz a folyamat létrehozásában és fenntartásában. Célzottan, szabályozottan, pontosan koordináltan.

A nagy kérdés, hogy bízhatunk-e a belső szabályozásban? Hogy veszélyes vagy hasznos a láz?

A válasz: a láz hasznos! 

Önmagában a láz nem ártalmas, sőt hasznos, ellentétében az indokolatlanul alkalmazott lázcsillapítókkal, melyek megterhelik a szervezetet, máj-, vesekárosodást, illetve további mellékhatásokat okozhatnak. A lázhoz fűződő elfogadó, pozitív viszonyulás fontos, mivel segíthet csökkenteni a lázcsillapítók indokolatlan, szükségtelen használatát.

A hiedelmekkel ellentétében a láz önmagában nem károsítja az agyat, egy átlagos testedzésnél nem terheli meg jobban ​a szívet és a keringést, nem okozza a vér fehérjéinek kicsapódását és nem okozója a gyermekkori lázgörcsnek sem.

Az evolúció során sok millió év alatt terjedt el és vált általánossá (3). Tehát az egyébként egészséges, fiatal szervezetet nem veszélyezteti. Maga hozza létre pontosan szabályozottan.

Néhány kivételtől eltekintve a láz az immunitás és a túlélés szempontjából több előnyt is biztosít a gazdaszervezetnek (13). A behatoló kórokozókkal szemben a láz révén fokozza az önvédelmet.  Az, hogy a láz minden melegvérűnél és átmeneti (változó) testhőmérsékletű állatnál is megjelenik, azt jelzi, hogy evoluciósan értékes, hasznos folyamat (1).

Ha kórokozók hatolnak be valaki szervezetébe, akkor különféle védekező folyamatok indulnak el. A láz tehát nem betegség, hanem tünet, mely szervezetünk megbomlott integritására, egyensúlyi állapotának megbomlására adott egészséges reakciót jelzi. Számos kiváltó oka lehet. Leggyakrabban és főként gyermekkorban valamilyen fertőzésre, kórokozó (baktérium vagy vírus) behatolására adott válaszreakció részeként jelenik meg, és segíti a szervezetet a betegség leküzdésében.

Magasabb hőmérsékleten (láz) szervezetünkben gyorsulnak a kémiai folyamatok, gyorsul az anyagcsere, és romlanak a kórokozók életfeltételei, szaporodó-képességük csökken, így immunrendszerünk gyorsabban, hatékonyabban tud működni. Gyorsabb és teljesebb lesz az immunválasz, hamarabb és sikeresebben küzdjük le a fertőzéseket, ezért fertőzésekben a láz egyértelműen hasznos, nem kell csillapítani. Az immunrendszer és a testhőmérséklet szabályozása szorosan és koordináltan összefügg egymással. Erről külön fejezetben írtunk.

Egyes vizsgálatok azt mutatták, hogy az egyszerű, hétköznapi betegségek esetén a láz segíti a gyorsabb felépülést (145). 

Fertőzések esetén gyorsabb és teljesebb a gyógyulás láz kíséretében. Bizonyos baktériumok okozta súlyos fertőzés esetén jelentősen magasabb a szövődmények és a halálozás aránya, ha nem alakul ki láz, vagy elnyomják azt (14).

Idősebb betegek hétszer nagyobb eséllyel haltak meg közösségben szerzett tüdőgyulladásban, ha nem volt lázuk (15).

A láz véd a visszatérő fertőzésekkel szemben, erősíti a gyermekek immunrendszerének érését.

A kora gyermekkorban lázasan kiállt fertőző megbetegedések védenek későbbi allergiák ellen. Ha egy gyermek több lázas fertőzésen esett át, később annál kisebb lesz az allergiára való hajlama.

A gyermekkorban 6-7 éves korig kevés az olyan egyszerű fertőző betegség, ami ne járna lázzal vagy legalábbis hőemelkedéssel. A láz azt is jelzi: megkezdődött a védekezés. A láz maga tehát nem betegség, hanem annak a jele, hogy a szervezet immunológiailag védekezik.

Sokan számolnak be arról, hogy gyermekük egy kiállt magas lázas betegség után „szintet ugrott”. Vagyis valamilyen tulajdonságában előrelépett: pl. megjavult az addigi rossz étvágya, kijutott egy dackorszakból, ügyesebbé vált valamilyen mozgásban, beszédkészségben, intellektuális képességben. Már csak ezekért is érdemes elviselni a lázas állapot nehézségeit!

A lázhoz fűződő pozitív viszonyulás az antibiotikum-rezisztencia összefüggésében is fontos, mivel segíthet csökkenteni az antibiotikumok (124), és a lázellenes gyógyszerek (antipiretikumok) indokolatlan, szükségtelen használatát.

A dokumentumban szereplő zárójeles számokhoz tartozó irodalmat ld. itt: Irodalomjegyzék